|
Az elnevezés az amerikai fixed
gear, vagy a brit fixed wheel
kifejezésből fakad. Mindkettő
ugyanazt jelenti: örökhajtós
kerékpár. Az örökhajtós
kerékpárok fő jellemzője, hogy
nincs a hátsó tengelyükön
szabadonfutó mechanika,
általában egy áttételük van
(egy hátsó lánckerék). Ha a
hátsó kerék forog, a pedálok is
a megfelelő irányba forognak
vele együtt, nem lehet vele
úgy gurulni, hogy pihennek a
lábak.
A direkt hajtás miatt
ugyanakkor nem csak
gyorsítani, hanem lassítani is
lehet a hátsó kereket a
pedálok visszafeszítésével. Ha
valaki elég sokat gyakorolt,
akkor lehet vele hátrefelé is
menni, vagy éppen megállni
úgy a kerékpárral, hogy a
rajta ülő nem teszi le a lábát.
Az örökhajtós kerékpárok a
kerékpárok legrégebbi
típusainak számítanak, ám a
közutakon hamar
visszaszorították őket
szabadonfutós társaik. Sokáig
csak versenycélokra -
pályakerékpáros versenyek,
országúti versenyzők alapozó
edzései, biciklis labdarúgó
meccsek -, vagy
szórakoztatásra - cirkuszi
attrakciók, művészi
kerékpározás - használták
őket. Közúti elterjedésük az
amerikai nagyvárosok - San
Francisco, New York -
kerékpáros futárjaihoz
köthető: a napi munkában
kitűnő partnereknek
bizonyultak a fékek és
váltómechanika néküli, ezért
könnyű és kevés törődést
igénylő, és legfőképpen olcsón
fenntartható pályakerékpárok,
amelyek ugyanakkor a
tolvajok figyelmét sem
keltették fel. Használatuk
egyre népszerűbb a nem
futárok, a kerékpáros ingázók
körében is. Közülük sokakat
vonz a biciklik letisztult
egyszerűsége, vagy a trükkök,
amiket meg lehet velük
csinálni, esetleg csak mennek
a divattal. |
|
|
Megjelenítve 1-től 1-ig (összesen 1 termék) |
Oldalak: 1 |
|
|
|