Fixi kerékpárok

Az elnevezés az amerikai fixed gear, vagy a brit fixed wheel kifejezésből fakad. Mindkettő ugyanazt jelenti: örökhajtós kerékpár. Az örökhajtós kerékpárok fő jellemzője, hogy nincs a hátsó tengelyükön szabadonfutó mechanika, általában egy áttételük van (egy hátsó lánckerék). Ha a hátsó kerék forog, a pedálok is a megfelelő irányba forognak vele együtt, nem lehet vele úgy gurulni, hogy pihennek a lábak. A direkt hajtás miatt ugyanakkor nem csak gyorsítani, hanem lassítani is lehet a hátsó kereket a pedálok visszafeszítésével. Ha valaki elég sokat gyakorolt, akkor lehet vele hátrefelé is menni, vagy éppen megállni úgy a kerékpárral, hogy a rajta ülő nem teszi le a lábát. Az örökhajtós kerékpárok a kerékpárok legrégebbi típusainak számítanak, ám a közutakon hamar visszaszorították őket szabadonfutós társaik. Sokáig csak versenycélokra - pályakerékpáros versenyek, országúti versenyzők alapozó edzései, biciklis labdarúgó meccsek -, vagy szórakoztatásra - cirkuszi attrakciók, művészi kerékpározás - használták őket. Közúti elterjedésük az amerikai nagyvárosok - San Francisco, New York - kerékpáros futárjaihoz köthető: a napi munkában kitűnő partnereknek bizonyultak a fékek és váltómechanika néküli, ezért könnyű és kevés törődést igénylő, és legfőképpen olcsón fenntartható pályakerékpárok, amelyek ugyanakkor a tolvajok figyelmét sem keltették fel. Használatuk egyre népszerűbb a nem futárok, a kerékpáros ingázók körében is. Közülük sokakat vonz a biciklik letisztult egyszerűsége, vagy a trükkök, amiket meg lehet velük csinálni, esetleg csak mennek a divattal.